A The Lancet Neurology folyóiratban jelent meg a Northwestern University kutatóinak közleménye, amelyben egy új antikoaguláns hatóanyag, a XI-es véralvadási faktort gátló milvexian hatásosságát vizsgálták kiújuló stroke megelőzésében.

Az epilepsziabetegség nem megfelelő kezelése jelentős mortalitási rizikót jelent. A farmakológiai terápia fokális rohamok esetén 57, míg generalizált esetekben 85 százalékban eredményez rohammentességet.

A Parkinson-kór a második leggyakoribb degeneratív idegrendszeri betegség az Alzheimer-kór után. Társadalmi, gazdasági, szociális és emberi jelentősége folyamatosan növekszik. A betegszám rohamos emelkedése figyelmeztet arra, hogy a jövőben másképpen kell megítélnünk ezt a betegséget.

A Michael J. Fox Alapítvány kutatói 1100 emberen próbálták ki az új tesztet, amit a Parkinson-kór korai detektálására fejlesztettek, írja a hvg.hu.

A demencia részben gyakorisága, részben krónikus volta mellett gondozói igénye miatt a XXI. század egyik legjelentősebb betegségcsoportja, „népbetegsége”. Prevalenciája a korral nő, 65 év felett 5 évente megduplázódik: 65 éves korban 1% körüli, 85 év felett 30%. Nőkben minden korcsoportban gyakoribb.

Egy nemzetközi szakértői testület olyan új módszert javasolt a sclerosis multiplex (SM) osztályozására, amely megváltoztatná a betegek diagnosztizálásának és kezelésének módját.

Kezelhetetlensége miatt a veleszületett gerincvelői izomsorvadás több évtizeden át „árva” betegségnek számított, azonban a betegségmódosító gyógyszerek forgalomba kerülésével a 21. század új perspektívát hozott.

A fejfájás az egyik leggyakoribb betegség. Több mint 3 milliárd embert érint világszerte. A Nemzetközi Fejfájás Beosztás-3 (ICHD-3) két nagy csoportot különít el, elsődleges és másodlagos fejfájások. Az elsődleges fejfájások közé tartozik a migrén, a tenziós fejfájás és a trigemino-autonóm fejfájások. Ezek teszik ki a fejfájások több mint 90%-át. A másodlagos fejfájások egyéb betegségek, szer/gyógyszer használatának következményei, tünetei.

A neurofiziológiai vizsgálatok kiemelkedően fontos szereppel bírnak a neurológiai betegségek diagnosztizálásában. E szakirodalmi áttekintés az új polyneuropathia neurographiás (ENG) protokollját mutatja be, továbbá taglalja az epileptiform eltérés pontos definícióját, illetve a kiváltottválasz-vizsgálatok esetleges hasznosságát vizsgálja olyan betegeknél, akiknél ezt rutinszerűen nem alkalmazzuk.

A mindennapi gyakorlatban nem ritka, hogy az epilepsziás betegnél egyidejűleg súlyos társbetegségek állnak fenn. Az összefoglalóban szeretném bemutatni, milyen szempontokat szükséges a szokásosokon kívül mérlegelni az antikonvulzív terápia választásánál, vagy a már jól beállított betegünknél szükség lehet a terápia újragondolására. Két beteg példáján mutatom be a felmerülő lehetőségeket: egy multimorbid, pitvarfibrilláló és egy glioblastomás betegnél. A gyógyszeres interakciók mellett a tumor jellegzetessége is befolyásolja a kezelést.

A súlyos társbetegségekkel küzdő epilepsziás betegeknél különösen fontos az egyénre szabott terápia.